MENÜ NYIT
MENÜ ZÁR

A kastély története

A TOLCSVAI SZIRMAY—WALDBOTT-KASTÉLY TÖRTÉNETE

A kastély építéstörténetének a felvázolása sok problémát vetett fel, amelyek közül több, a levéltári források hiánya miatt megoldatlan maradt, és csak egy, az épület minden részletére kiterjedő falszövetkutatás adhat majd választ a felmerült kérdésekre – eddig csupán a kastély külső homlokzatainak a kutatására nyílt szűk körű lehetőség.

A Borsod vármegyei eredetű, 1417-ben Luxemburgi Zsigmond királytól címeradományt nyerő szirmai és szirmabesenyői Szirmay család 1694-ben szerzett Tolcsván szőlőbirtokokat Szirmay András révén. Tolcsva földesura azonban a felsővadászi Rákóczi család volt ekkor, annak sárospataki uradalmához tartozott a település, majd herceg Rákóczi Ferenc – a későbbi II. Rákóczi Ferenc fejedelem – 1699-ben a később grófi rangra emelt Szirmay (V.) Istvánnak zálogosította el a mezővárost.

1746-ban Szirmay (I.) Ádám lett zálogjogon Tolcsva és Erdőbénye földesura, aki Zemplén vármegye országgyűlési követeként is működött. Ő már rendelkezett a településen egy – akkori értelemben vett – nemesi rezidenciával, amely minden bizonnyal az az épületcsoport volt, amelyet a huszonhárom évvel később, 1784-ben készült I. katonai felmérés térképe jelölt a mai kastély helyén.


1784-es I. katonai felmérés – a középső kör jelöli a tárgyalt kastélyt

Ezen a térképen három téglalap alakú kőház látható, amelyeket kőkerítés vesz körül. Ezek az épületek azonosíthatóak a mai kastélyba beépített két 18. századi, barokk kori épületrésszel. Egyrészt a déli, mára eredeti hosszához képest jelentősen lerövidült oldalszárny két helyiségével – az egykori konyhával és a kápolna falainak egy részével –, valamint a hozzájuk kapcsolódó folyosószakasszal, másrészt az északi keresztszárny pincéjével.

Szirmay (I.) Ádám 1761-es halálakor legkisebb testvére, Szirmay Sándor örökölte a tolcsvai nemesi rezidenciát, valamint az itteni birtokok nagyobb részét azzal a kikötéssel, hogy halála után (II.) Ádám nevű fiára szálljanak a javak. Szirmay Sándor már jóval a halála előtt, 1773-ban átadta tolcsvai birtokait negyedik fiának, Szirmay (II.) Ádámnak.

Szirmay (II.) Ádám az 1797-es nemesi felkelés idején a Zemplén vármegyei nemesi felkelő csapatok parancsnoka volt. 1802-ben ő kapott I. Ferenctől királyi adománylevelet az addig zálogjogon birtokolt Tolcsva és Erdőbénye településekre, amelyeknek így örökös földesura lett. Az adománylevélért cserébe Szirmay pénzt, és különböző birtokrészeket – például a 19. század végén az uralkodó legjobb szőlőjeként emlegetett tolcsvai szőlőjét – adta át a királyi kincstárnak.

Egy 1800-ban készített összeírásból képet kapunk Szirmay (II.) Ádám tolcsvai kúriájának az akkori kialakításáról, az épületben öt szoba, előtér és pince volt. Tartozott hozzá virágoskert, kertészház, üvegház, uradalmi konyha, lóistálló, káposztáspince, ól és szín is. Ez a parkkal körülvett reprezentatív nemesi rezidencia lehetséges, hogy a mai északi szárny alatt húzódó 18. századi, barokk kori pince felett állt egykor, az I. katonai felmérés térképén is jelölt épülettel azonosítható. A mai déli szárnyba beépített barokk kori épületrész alatt nincs és nem is volt pince, ily módon annak az épületrésznek biztosan nem feleltethető meg az ebben az 1800-as összeírásban említett nemesi rezidencia. Felmerülhet az is, hogy az 1784-es térképen jelölt harmadik épület volt az 1800-ban említett nemesi rezidencia, ennek a harmadik épületek azonban mára nem maradt nyoma.

Szirmay (II.) Ádám két fia közül az idősebb, Szirmay Antal császári-királyi kamarás már apja halála előtt átvette Tolcsvát, ugyanis 1806-ban már őt említették a helység földesuraként egy jeles esemény kapcsán. Ebben az évben kísérték vissza Budára a Napóleon francia császár elől 1805-ben Munkácsra menekített magyar Szent Koronát, amelyet a március 14-éről 15-ére virradó éjjelen a tolcsvai római katolikus templomban őrizték. Egy korabeli beszámoló szerint a koronát kísérő vármegyei vezető tisztségviselőket, valamint a 62 tagú nemesi kísérősereget Szirmay látta vendégül ebédre.

1821-ben egy adásvételi szerződésben említés történt a földesúr rezidenciájáról. Ez az említés nagy valószínűséggel a mai kastély elődjére, az 1800-as összeírásban említett öt szobás barokk kori kúriára vonatkozott, amely a Szirmay földesúri család tolcsvai lakóhelyeként szolgált. Ugyanakkor egy 1837-es leírás már úgy fogalmazott, hogy Tolcsván áll egy „csinos urasági kastély, fa és virág csoportozatokkal ékesített udvarral”, majd 1847-ben a Szirmay család szép kastélyát, 1851-ben pedig ékes kastélyát említették. Ezen adatok, valamint a mai kastély középső tömbjének külső homlokzatát vizsgáló falszövetkutatás alapján - amely megállapította a kastély ezen részének a klasszicizmus idejére tehető keletkezését - feltételezhető, hogy a régi nemesi rezidencia mellé Szirmay Antal egy új, téglalap alaprajzú, klasszicista stílusú kastélyt emeltetett, amely 1837-ben már biztosan állt.

Szirmay Antal 1845-ös halála után legidősebb fia, Szirmay Ödön örökölte Tolcsvát. A földbirtokost 1841-ben kinevezték Zemplén vármegye jegyzőjévé, majd az 1840-es években a vármegyei ellenzék tagjaként részt vett a politikai mozgalmakban, és Tolcsva polgármesterévé is megválasztották. Az 1848–1849-es eseményekből aktívan kivette a részét, 1848-ban röpiratot fogalmazott, majd országgyűlési képviselővé választották. A világosi fegyverletétel után a hadbíróság erdőbényei kastélyába internálta, amelyet hosszú ideig nem hagyhatott el. Szirmay 1861-től ismét tevékenyen részt vett a vármegyei ügyek intézésében, és 1869-ben ismét országgyűlési képviselő lett. 1851-ben egy leírás még Szirmay Ödönt említette a település földesuraként, egy évvel később azonban már nagybátyja, Szirmay (III.) Ádám özvegye volt a helység birtokosa és a kastély tulajdonosa.

Egy a 2015-ös felújítás során az egyik ajtólap hátulján fellelt, Ventko Ferenc kassai kőműves által ácsceruzával felírt 1852-es évszám tanúsága szerint abban az évben történhetett a kastély késő klasszicista stílusú átalakítása. Ennek során az épület keleti homlokzata elé oszlopos portikuszt emeltek, a nyugati homlokzat előtt pedig a díszterem nyugati irányú kibővítésével létrejött, a fal síkjából erősen előrelépő rizalit kapott helyet. Az ily módon alapterülete mintegy felével megnövelt díszterem belsejét is késő klasszicista díszítőelemekkel látták el.

Ez az átalakítás már minden bizonnyal az új tulajdonos, özvegy Szirmay (III.) Ádámné Gyürky Johanna nevéhez fűződik, hiszen az előző birtokos, Szirmay Ödön ekkoriban erdőbényei kastélyába internálva élt a szabadságharcban játszott – már említett – szerepe miatt.

Szirmay (III.) Ádám jelentős pályát futott be, Zemplén vármegye főügyészeként, majd a Királyi Tábla, később a Hétszemélyes Tábla bírájaként működött, emellett 1835-ben Békés vármegyében királyi biztosként is eljárt.

Az 1865-ben elkészített új telekkönyv szerint Szirmay (III.) Ádámné belbirtokai és kertjei 27 katasztrális hold 71 négyszögöl területen feküdtek.

Özvegy Szirmay (III.) Ádámné valószínűleg 1865-ben adta át egyetlen fiának, Szirmay István császári és királyi kamarásnak a tolcsvai birtok tulajdonjogát.

Az 1866-os kataszteri térkép a kastélyt a Nagy utca 282. szám alatt tüntette fel. A térképen egy díszkerttel körülvett, nagyobb méretű, a jelenlegi épület középső részének formájával teljesen megegyező kialakítású, összetett, szimmetrikus alaprajzú kastély látható. Tőle délre hosszan elnyúló melléképület húzódott, ennek egy szakasza – a már említett barokk kori konyha és kápolna helyiségekkel – napjainkban a kastély déli végébe beépítve látható. A kastélytól északra húzódó épületet, amely a barokk kori régi nemesi rezidenciával azonosítható, 1866-ra lebontották, és máig megmaradt pincéje fölé új melléképületet emeltek.

1866-os kataszteri térkép

Az 1869-es népszámlálás adataiból kiderül, hogy akkor a kastély birtokosa a még nőtlen Szirmay István volt, akinek a háztartásában egy inas, egy kocsis, egy kertész és néhány cseléd lakott. A kastélyhoz két-két borház, pince és fészer, valamint négy istálló és egy akol is tartozott.

Szirmay István a tolcsvai kastélyt 1878-ban vagy 1879-ben bassenheimi és bornheimi báró Waldbott Frigyes császári és királyi kamarásnak, a német lovagrend tagjának, szőlészeti szakírónak adta el. A rajna-vidéki, Koblenz környéki eredetű Waldbott család 1638-ban kapott birodalmi bárói rangot.

Waldbott Frigyes hamarosan hozzákezdett a kastély historizáló stílusban történő átépítéséhez és kibővítéséhez. Az épület belső korszerűsítését már 1882-ben megkezdték, ugyanis a 2015-ös felújítás során a díszterem padlójának felbontása közben az egyik padlódeszkán a „készült 1882 – Zelenák Károly” felirat került elő ácsceruzával felírva. A kastélyról fennmaradt egy fénykép, amelyen még az átépítés és kibővítés előtti állapot látható, hátulján pedig az 1883 májusi dátum olvasható. A munkálatok során a klasszicista főépületet északi irányban kibővítették egy új szárnnyal, amelynek keleti homlokzata elé egy enyhén előrelépő rizalit is épült. Ezen északi szárny északi végéhez egy L alakban kapcsolódó keresztszárnyat is emeltek a barokk kori pince fölé. A klasszicista főépületet déli irányban is kibővítették, és összekötötték a déli barokk kori melléképülettel, amelynek a hossza ekkor még tovább rövidült.

A hátulján 1883 májusi keltezéssel ellátott fénykép

Waldbott Frigyes a kastély főszárnyának déli részében kialakította a rezidencia legdíszesebb, legértékesebb, neoreneszánsz stílusú termeit, a fa falburkolatos, faragott mennyezetes könyvtárat és nagyszalont. A kápolna kialakítására is minden bizonnyal ekkor került sor, üvegablaka Szűz Máriát ábrázolta a gyermek Jézussal.

A kastély 1901-ben

Az 1909-es kataszteri térkép elkészülte után két fontos változás történt még az épületen. Egyrészt a keleti homlokzat déli végén álló rizalit előtt egy négy pilléren nyugvó teraszt emeltek, másrészt a nyugati homlokzat két sokszög-alaprajzú kiugrását, valamint a keleti homlokzat északi szárnyának rizalitja elé épült hasonló kiugrást is ezután építették. Arra vonatkozóan nem maradt fenn adat, hogy a terasz és a sokszög-alaprajzú kiugrások egy ütemben, vagy két különböző periódusban készültek-e el.

1909-es kataszteri térkép

Waldbott Frigyes 1923-ban bekövetkezett halála után középső fia, báró Waldbott Kelemen felsőházi tag, császári és királyi kapitány, máltai lovag, erdészeti szakíró tulajdonába került a tolcsvai kastély és a birtok.

A Waldbott család egészen a II. világháború végéig a kastélyban élt. Miután az épületet államosították, 1948-ban általános iskolát helyeztek el falai között. 2015-ben Tolcsva Község Önkormányzata EU-s turisztikai vonzerőfejlesztési pályázati támogatás segítségével megkezdte a kastély felújításának első ütemét, amelybe a kastély déli szárnya és a park egy része tartozik bele (a kastély egésze a megpályázható forrás limitált volta miatt nem tudott az első ütembe bekerülni). Az épület ezen felújított részében nyílik meg 2015 végén a Tolcsvai Szirmay–Waldbott-kastély Örökségturisztikai és Kulturális Rendezvényközpont. Az északi szárny és a park fennmaradó részének a helyreállítását célzó második ütem koncepciója, hasznosítási terve is teljes körűen kidolgozásra került, összhangban az első ütemben létrejött vonzerőkkel.



Pályázati dokumentáció
és projektmenedzsment:

Eubility Group Kft.

Magyar Kastélyprogram Kft.